Legjobb barátom Park JiMin már kis korom óta boldogít, de én is őt. Hiába is legjobb barátok vagyunk. Mindent meg tudunk beszélni és mindent együtt csinálunk, szinte már olyan mintha a testvérem lenne.
Reggel telefonom csörgésére kelek. Sietnem kell mert Jimin mindig panaszkodik ha húzom az időt.
Gyorsan magamra kapok valami ruhát, megigazítom a hajam fogat mosok és már indulásra kész vagyok.
Szüleimtől elköszönök és indulok is. Nem is kell sokat mennem meglátom Jimin álmos képét.
- Csá haver!-köszönök neki örömmel a hangomba. Hozzászegődtem és már indultunk is neki az útnak az iskola felé.– Na, megvolt este a csaj?-kérdezem tőle egy hatalmas vigyor kíséretébe.
- Nem volt semmi. Átjött, megírtuk a matekot, aztán ment haza.-válaszolta amit persze nem hittem el.
- Hát persze. És akkor most ezt el kellene hinnem neked? Na ne nevettess Jimin!-nevettem el magam, bár utána fintorát látva nevetésem alább hagyott.
- Inkább mesélj te az esti programodról. Úgy hallottam, hogy becserkésztél valakit.-nevetett gúnyosan. Amint a hangvétele eljutott a tudatomig tarkón ütöttem és elé kerülve dühöngve mentem előtte. Amúgy se jó emlékként gondolok vissza az estére ugyanis a csaj meggondolta magát a dolog közepén.– Te meghülyültél haver.-nevetett fel és mellém ért majd visszaadta az előbbi tettemet.
- Aucs.-nyögtem fel a hirtelen jött érzésre.-Ezt még megkeserülöd PARK! – kiáltottam neki. Az évek során már kitapasztalhatta ha a keresztnevén hívom akkor már kihúzta nálam a gyufát és jobban jár ha fut. Erre most is rájött így mind a ketten futásnak eredtünk.
Azok a jó reggelek, hányszor tárgyaltuk ki egymás magánéletét, vagy éppen az esti kalandunkat.– Várjál már meg! Mi vagy te, Superman, hogy így rohangálsz a járda kellős közepén?! – kiabáltam rá ahogy az iskola épületéhez értünk.
- Jól van JungKook, menjünk haza! – jelentette ki barátom és már hátat is fordított, ám időben elkaptam így nem tudott meglógni. Nem szívok megint egyedül.
- Hova-hova? Csak nem azt hiszed, hogy egyedül fogom állni a sarat, úgy mint tavaly év végén? -húztam fel szemöldökömet.– Na te most velem jössz! Kibírjuk ezt az utolsó évet.- közöltem vele a tényt és a táskáját megfogva húztam magam után lomha testét. Az út további részén egy szót sem szóltunk egymáshoz.
- Jól van már, ne rángass!-szedte le kezemet táskájáról majd újra futásnak indult. Egészen a kapuig futott.-Ha nem jössz, te veszed meg nekem a kaját! – kiabálta mire én is nekiindultam a futásnak és szépen nekimenve egy eséssel értünk be az iskolába.
- Ti már megint mit zabáltatok, hogy ennyire fel vagytok pörögve? -nevetett fel Hyuk minket meglátva.
- Nagyon vicces vagy. –nevettünk majd a földről felállva, magunkat leporolva indultunk a termünkbe. Ahogy beértünk szokásosan hangzavar fogadott minket.
– Mégis mi miatt van most mindenki így felpörögve?-kérdezte Jimin a mellettünk állótól.
- Jön egy új csaj ma, szóval most mindenki nagyon kíváncsi.-mondta képén vigyorral. Ahogy meghallottam egyből felcsillant a szemem. Egy újabb préda.
- Tudni lehet róla valamit? – kérdeztem izgatottan. Egyre jobban érdekel. Hyuk csak megrázta a fejét. Nem igaz hogy semmit nem tud.– Na ne viccelj már velem Hyuk! Azt tudod, hogy csaj, de azt, hogy jól néz ki, vagy valami? -adtam hangot nem tetszésemnek. Komolyan azt hiszi beveszem. Meg ha már felhergelt...
- Nyughass!-vágott ismét tarkón Jimin. Beljebb mentünk és beszélgetésbe elegyedtünk és vártuk hogy az osztályfőnökünk és az új préd...akarom mondani új lányt.
Pár perc elteltével a csengő rémes hangja ütötte meg hallójáratunkat. Percek múlva az osztályfőnökünk lépett be a termünkbe. Csendre intett minket és behívott valakit aki nem volt más mint egy lány.
Haja hosszú barna volt, szemei csillogtak és gyönyörűek voltak mint mosolya.
- Sziasztok!-köszönt nekünk halvány mosollyal.– Bae Hyuna vagyok, és a mai naptól az osztálytársatok leszek. Táncos és énekes szakon fogok tanulni, szóval örülök azoknak, akik szintén azon a szakon vannak, és természetesen mindenkinek! Remélem, hogy ebben az utolsó évben jól kijövünk majd egymással. – hajolt meg bemutatkozását befejezve,s egy üres pad felé indult és ott helyet is foglalt.
Tudom már ki fogja szórakoztatni.-gondoltam és egy vigyor telepedett képemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése